Tej
Savanyú tej
Joghurt
Szána
Kefir
Tejföl
Tehéntúró
Mozzarella
Vaj
Góbé termékek
Produse 100% Naturale - lactis.ro
A tej hagyomanya kulturankban
A magyar nép története a kezdetektől szorosan kapcsolódik az állattartáshoz. Az állatok nemcsak a munkavégzésben voltak az ember segítségére, hanem szükség volt húsukra, tejükre a táplálkozásban.
A tej és tejtermék fogyasztásának hazánkban nagy hagyományai vannak. Sokszor, sokféleképpen fogyasztották, a táplálék elengedhetetlen része volt. Felhasználták a szarvasmarha és a juhtejet.
A frissen fejt tejet leszűrve tejesköcsögökbe öntötték. Szívesen fogyasztották nyersen, kenyérrel, szomjoltónak, étkezés után. Főztek vele tejes ételeket, kását, habarást. Kedvelt étel volt az aludttej. Az aludttej tetején megjelenő zsír a tejföl. A tejfölből köpülő segítségével nyerték a vajat. A köpülő fából készült edény, amelyben rúdon elhelyezett szárnyakat mozgatnak. Ettől kicsapódik a vaj a tejfölből. Melléktermékként visszamarad az író. Ugyancsak aludttejből készült a túró. Az aludttejet lassú tűzön felmelegítették, (fonnyasztották), ami ettől összecsomósodott, ezután leszűrték.
A pásztorok a pusztán nem fejték a marhát. A magyar szürke egyébként sem adott nagyon sok tejet, viszont magas volt a zsírtartalma. Néhány fejős tehenet azért tartottak a szállás körül, aminek tejével fedezték saját szükségleteiket.
A szállásokon élő gulyások, juhászok a tejfeldolgozás többféle módját alkalmazták. Alföldi gulyások készítették a tarhót, ami tulajdonképpen joghurt. Ehhez a tejet először egy nagy fémbográcsban felforralták, s kavargatva főzték, míg a habját el nem főtte. Ekkor átöntötték egy fadézsába. Mikor annyira kihűlt, hogy a kéz még állta, oltóanyagot kevertek bele. A dézsát lezárták, és alaposan betakarták, bebugyolálták, hogy minél lassabban hűljön le. Ennek az edénynek általában külön helye volt a szálláson. Szélvédett helyen ástak neki gödröt, s bundával ki is bélelték. 3-4 óra alatt a tarhó megaludt. Az eljárás során savanykás ízű, sűrű kocsonyás termék keletkezett. A pásztorok szívesen ették kenyérrel, kásával, vagy magában is. Az oltóanyagot (tarhómagot) az előző tarhóból tették félre. Pásztorok készítették a gomolyát juhtejből. A tejet kb. 38 oC -ra melegítve beoltották. Mikor megaludt, kendőbe merték, és a savót kicsöpögtették belőle. Így gömbölyded alakú sajtot kaptak. Hasonlóképpen készítik a sajtokat. A felmelegített, tejoltóval megalvasztott tejet összetörik, és újra melegítik. A savó kicsorgatása után formába téve kipréselik. Ezután sózzák és megfelelő hőmérsékletű, páratartalmú helyen érlelik. A sajt érlelés során kapja meg jellegzetes ízét, aromáját.
Hogy a magyar nép életében milyen fontos volt a tej, a sok vele kapcsolatos népszokás, hiedelem, babona bizonyítja. A tej fejését, köpülését, háztól való kiadását is babonák szabályozták. Ugyanez vonatkozott fogyasztására is.
Nem volt szabad a tejbe késsel aprítani a kenyeret. Ha a tehén véres tejet adott, akkor boszorkány babonázta meg a tehenet. Úgy tartották, hogy a villám által keletkezett tüzet, csak tejjel v. aludttejjel lehet eloltani. Használták a tejet gyógyászati, kozmetikai célokra is. A köpülést mágikus szertartásokkal kísérték. Hogy a köpülés sikerüljön, szokás volt a köpülő alá, v. bele fésűt, rézpénzt, v.kenyeret tenni. Szent György napján vadrózsaág tűzén melegített vízzel forrázták tisztára. A köpülést kísérte a következő mondóka:
"Menj össze, menj össze,
mindjárt vaj lesz belőle.
Kelj, vajam, kelj,
falu végén hasas lány
írós vajat kíván..."

Különösen az év rontásűző, gonoszűző napjain, mint pl.: Szent György napján sokféle mágikus szertartással próbálták biztosítani az állatok védelmét, szaporaságát, bőséges tejhozamát.
 
Lactis